f m
Copyright 2017 - All right reserver! pecavilag.hu 2007-2017

Harmadszor is, Pere!

00 Már régóta szerettem volna az Észak-magyarországi vizeken horgászni, főleg pergetve, mert utoljára még gyerekkoromban sikerült. És mostanában valahogy hanyagoltam azt a régiót, pedig nagyon szép vizek vannak arra, és az ott horgászók beszámolói, halfogásai még jobban arra ösztökélt, hogy ide el kell jutni. Főleg úgy, hogy az internetes oldalon nagyon sok embert ismertem meg, de sokukkal eddig még nem jött össze a személyes találkozó. Bár Gelejen azért már sikerült megismerni jó néhányat közülük, de azért mégsem az igazi.

Lázas készülődéssel és várakozással telt a perei találkozó időpontjáig hátralévő idő. Hisz eddig még nem sikerült egy olyan részvételen is részt vennem, ahol a sokat emlegetett és csodált Észak-magyarországi vadvizek egyike lenne a helyszín, mégpedig a gyönyörű Hernád.

 

Éjjel már nem sokat tudtam aludni, korai kelés, irány vonattal Füzesabony, ahol Viktorral találkozva autóval folytatjuk majd az utunkat. Valószínű, hogy már Viktor is teljes lázban éghetett, hisz Budapestet elhagyva egyre gyakrabban csörgött rám, hogy épp merre járok, mikor érkezem. Fogalmam nem volt róla, de egy 10 perc késéssel azért csak megérkeztem. Autóval is kicsit kalandosra sikerült az utunk, mert Miskolc után előkerült a térkép, hogy na most akkor  merre, és némi telefonos segítséget is igénybe vettünk, de azért sikeresen odataláltunk. Gyors elfoglaltuk a szállást és mivel mi a délutáni órákban érkeztünk, így érdeklődtünk, hogy eddig hogy alakultak a horgászatok. Skill már kora reggeli órákat horgászattal kezdte, aminek meg is lett a jutalma, mert gyönyörű márnát fogott a Sajóból.

01

Természetesen domolykóból se nagyon maradt alul, azokból is sikerült jó pár és egy-két termetesebb példányt is fognia. Sajnos Fefe csak egy villámlátogatás erejéig tudott itt lenni, így nekem most se sikerült vele személyesen találkoznom. De, azt időt amíg itt volt, aktív horgászattal töltötte, a domolykók legnagyobb bánatára.

06

Természetesen az érkezésünk után nem túl sok információt tudtunk gyűjteni, mert a jelenlévők szinte mindegyike valahol a vizet vallatta, így hát gyorsan mi is a víz felé vettük az irányt. Ekkor tárult elém teljes egészében a Hernád látványa, a vadvizekre jellemző sokszínűségével, leírhatatlan gyönyörűségével. Egy nagy folyó is tud szép lenni, de az igazán szépek csak ezek a kisebb folyók tudnak lenni, mert míg a nagyokon akár kilométereket is kell azért menni, hogy változzon a meder vonulata, arculata, addig itt lépten nyomon látóhatáron belül tárul elénk a változatos vízi világ. Itt-ott egy gödör, zátony, bedőlt fák, kanyarok, szigetek, kövezések tarkítják a medret. Nehéz is dönteni, hogy hol kezdjük a horgászatot. Rögtön a szállás alatti kissé mélyebb részen van egy pár jobb balin rablás, így rögtön  itt kezdem a pecát, de érdemi dolgot nem tudok felmutatni. Viktor a laposabb részen kezd. Közben lassan összefutunk a többiekkel is.

01

02

03

04

Ki pergetve, ki legyezve próbálja becsapni a halakat. Bár a legyezést nagyban nehezíti az erős szél, de azért a kitartó legyezésnek is megvan a jutalma egy gyönyörű domolykó személyében. A többieknek is sikerült fogniuk kisebb nagyobb domolykókat, balinokat. Gyors eszmecsere és mindenki megy a maga útjára. Folyásiránynak felfele keresem a halakat, én csak partról próbálkozom, ellenben a többiekkel, akik jobban felkészültek a cserkelő horgászatra és sokszor gázolva próbálják elérni az ígéretes helyeket. Pár sóderzátonyt és kövezést végigvallatok, de egyelőre megmarad a táj szépségében való gyönyörködés, mert egy kapást se sikerül kicsikarnom. Mentségemre legyen szólva, hogy nem is nagyon látok halra utaló jelet, az időjárás miatt biztos egy kicsit mélyebbre húzódtak, de mélyen járót nem merek felrakni az ismeretlen pályán, főleg úgy nem, hogy rögtön az első dobásomnak csalivesztés lett az eredménye.

08

09

11

12

12

14

Lassan kezd kiülni rajtam a napok óta felgyülemlett fáradtság, így inkább jobbnak látom, hogy a szállás felé veszem az utamat. Lassacskán a többiek is megérkeztek, és a horgászatból is szivárogtak vissza emberek. Beindul az ismerkedés, az eszmecsere és a szinte ilyenkor kötelező számba menő felszerelés mustra. Ha esetleg valakiben volt is egy kevés visszahúzódás, gátlásosság az hamar elillan, vagy a szép módjával fogyasztott pálinka hatására vagy ennek a baráti társaságnak a közvetlensége miatt, ahol szinte rögtön családtagnak érzi magát az ember, és úgy érzi, mintha ezer éve ismerné azokat az embereket, akikkel most találkozott életében először. A wobblerfaragók csalijainak mindenki csodájára jár. Van is miért, hisz mindegyik a maga nemében egy remekmű. De, természetesen nem maradnak érintetlenül a többiek csalis doboza se. Szinte mindenki megmutatja, hogy ő mivel, mire eredményes, itt nincsenek titkok. Pár óra leforgása alatt nagyon sok trükköt, fortélyt lehetett ellesni. Szerencsémre végre testközelből is sikerül látnom egy legyes felszerelést és élőben látni a használatát. Lenyűgöző dolog lehet alkalmazni. Lehet, hogy szerencsémre odáig nem bátorkodtam, hogy ki is próbáljak egyet, mert akkor lehet, hogy soha többé nem akartam volna lerakni.

08

Elkezdődtek a napi beszámolók, többnyire mindenkinek volt sikerélménye, több kevesebb domolykó, pár sügér, kisebb nagyobb balinok tarkították a fogásokat. Lassan elkészült az ügyeletes szakácsok aznapi remekműve, a mennyei csülökpörkölt, aminek talán már az illata is felcsábította a partról a még kint horgászókat. Együtt a brigád és teljes a jó kedv. Jó végignézni a társaságon, hogy szinte mindenki sugárzik a boldogságtól, mert jól érzi magát, van valami sikerélménye, amit szeretne megosztani másokkal. Így csak hallgatjuk a beszámolókat, az ötleteket, praktikákat, a jobbnál, jobb sztorikat, nevetés harsan itt-ott. A vacsora után még páran célba vesszük a vizet, valami éjszakai rabló után kutatva, de nem sok sikerrel. A táborban meg csak tovább fokozódik a jó kedv, amit szinte fokozni nem lehet, de talán egy picit rásegített erre a különféle gyümölcspárlatok jótékony hatása.

09

Előkerül a gitár is, elkezdődik az éneklés. Mellette késő éjszakába nyúló csocsóversenyek alakulnak. A fanatikusabb horgászaink még éjszaka közepén is le-leugranak horgászni, míg a fanatikusok másik fele kicsit korábban nyugovóra tér, hisz hajnalban a Nyéki tavakra mennek, így míg a társaság maradék fele vagy az italos pohárba vagy a csocsóasztalba kapaszkodik, ők már a kapitális sügerekkel álmodnak. Lassan fárad el a társaság, de azért szép lassan mindenki pihenőre tér. Hajnali kelés és a zord idő nem tántorította el a sügérvadászainkat, Peti kalauzolással már korán reggel birtokba vették a Nyéki tó partját. Sajnos nem kimondott horgászidő volt, elég rendesen lehűlt a levegő, és szinte egész délelőtt megállás nélkül esett. De ők kitartottak, és ügyességüknek köszönhetően Aurélnak és Viktornak sikerült a híres nyéki sügérállomány öregjeiből is elcsípni párat.

03

04

 

05

Steve sajnos most kicsit lemaradt a halfogásban, jobban inkább az esővel küszködött, de azért a becsülethalat ő is megfogta. Aki délelőtt a Hernádot választotta az se panaszkodhatott, szép sorjában jöttek a szebbnél szebb domolykók, balinok, itt ott egy vérsneci, sügér. Joci állítólagos pergetett paducáról fotó nem készült, így bizonyíték hiányában, ha nehezen is, de elfogadjuk. Aurél apukája, János is szépen fogdosta a kárászokat, szikvaorrúakat fenekezős felszereléssel, az előző naphoz képest végre beindultak a békéshalak is. Én a tegnap esti duhajkodás miatt kissé későn és elég fejfájósan ébredtem, így nem kapkodtam el a dolgot. A reggelire tálalt kiadós rántotta kissé helyre pofozott, de azért csodát az se tudott művelni, így én elég kotyagosan kezdtem a napot, bár ez szinte az egész hétvégémre jellemző volt.

08

Szerencsénkre délutánra az idő kezdett a kegyibe fogadni minket az eső lassan alábbhagyott, majd a nap is kisütött. Bár a nagy többség inkább a lenti, híd alatti szakaszon volt eredményes, én megint felfelé indultam. Rögtön a szállás alatti szakaszon megint szinte folyamatosan rabolt a balin, próbáltam több mindennel becsapni, de árva rávágásig se jutottam. Ha itt rabol, akkor talán feljebb is. De sokadik helyre beállva se láttam értékelhető halmozgást, így még mindig fogott hal nélkül maradtam. Pedig kezdtem bemászni a legeldugottabb helyekre, mellig érő gazban, a fák, bokrok közt bujkálva, meredek parton lekúszva de semmi. Visszafelé indulva azért az egyik helyen némi apróbb halmozgásra lettem figyelmes, így először csak apró kapásig jutottam, majd utána sikerült is fognom egy apró domolykót is, így végre elmondhattam, hogy a Hernádból is sikerült halat fognom.  Lassan visszaértem a szálláshoz, alatta a helyen még mindig rabol a balin, kicsit erőltettem, egy kapásig jutok, de nem akad. Bár szerintem inkább domolykó lehetett a tettes. Kis időre be is fejezem a horgászatot. Az udvaron Skill próbálgatja a legyezőbotját, és Dani próbálja ellátni helyes instrukcióval. Majd a kellő száraz gyakorlás után úgy dönt Bálint, hogy élesben is kipróbálja a Hernádon a legyezést, aminek meg is lesz az eredménye, hisz sikerül megfogni első legyezett domolykóját. Mivel nem nagyon érzi még a legyezést, később pergetőbotra vállt, amivel azért sokkal eredményesebb horgászatot produkál, ugyanarról a helyről több kisebb, nagyobb balint, domit zsákmányol. Korvin kitart a legyezés mellett, és míg mások pár dobás után helyett váltanak, addig ő kitart az ígéretesnek vélt helyben. Mikor már nem is gondolta volna, akkor ragadja el neki, az előző este a többiek tanácsára kötött legyét, az eddigi élete legnagyobb domolykója.

11

Medlac a békéshalak viszonylagos aktivitása miatt előveszi a matchbotot és úsztatni kezd. A snecik és küllők mellett jó tenyeres szilvaorrúakat zsákmányol. Pár úsztatásra szinte mindenki kölcsönkéri töle a botot, így az eddig inkább az előkészületekben, kajafőzésben jeleskedő Eppusz is fog pár keszeget, és többek között sikerül nekem is fogni pár darabot. Bár a mohó küllők és snecik között nehéz szelektálni, Medlac még kukoricával is küllőt fog, de azért jól szórakozik a társaság.  A keszegeknek szánt etetésen egyre sűrűbben rabolnak a ragadozók, próbálok rájuk dobálni, de úgy mint eddig, most se tudom megfogni őket. Valahogy jobbnak látom nem erőltetni azt, ami nem megy. Inkább kicsit pihenek, beszélgetek. Van miről, hisz azonos felfogású és gondolkodású emberek közt hamar megtalálni a közös témát. Gyorsan röpül az idő, jó társaságban, szép környezetben szinte észre se venni. Később megakartam nézni a híd alatti részt is, de mivel már nagyon közelgett a vacsora időpontja, így messzire már nem merészkedtünk el. Kicsit azért elbóklásztam most már lefelé is, de eredmény nélkül. Visszafelé utoljára még megálltam ott ahol eddig a balinokat zaklattam, mert itt még mindig volt rablás. Sokadik csalicsere után, kerestem egy olyan csalit, amit a Dráván általában szeretni szoktak a balinok, hogy hátha majd ő. Hogy ez volt-e  a titok vagy csak a balinok őrzőszentje szánt meg? Nem tudom. De, pár dobás után végre megkaptam a várva várt rávágást, és egy gyönyörű balin küzdött a zsinór végén. A végén majdnem elkapkodom a dolgot, talán egy kicsit túl hamar dűlő akarom vinni a meccset, mert a halam még nem fáradt ki teljesen a víz szélébe érve megvadul, én erősen tartom a zsinórral és már ugrok is le érte az iszapba. 

06

Egy pillanatra úgy érzem, mintha leakadt volna, de sikerül még elkapnom a tarkóját, igaz, egy kis iszapbirkózás árán. Nézem a csali a szájában van, akkor nem akadt le, de ahogy megtisztítom, és szabadítom ki belőle a horgot, veszem észre, hogy a kapocs felett elszakadt a zsinór, így hát ezt többszörösen bemákoltam. Lassan elkészült a vacsorára szánt halászlé is, így mindannyian körbeültük az asztalt, és jó ízűen megvacsoráztunk. Elkezdődtek a napi élménybeszámolók, és egyre sűrűben kerültek elő a pálinkáspoharak. Késő éjszakába nyúló sztorizgatás, pálinkázgatás történt, hisz feltett szándékunk volt, hogy elpusztítunk minden pálinkát, hisz ha marad reggelre pálinka, akkor nem volt jó a buli. Szerintem nélküle is az lett volna, de hogy biztos legyünk a dolgunkban, az este elején még az volt a gond, hogy meg kell inni minden pálinkát, de ahogy haladtunk előre az éjszakába, már sokkal inkább az, hogy már nincs több pálinka amit megigyunk.

A vasárnap délelőtti órák már inkább a pakolászással, búcsúzkodásokkal teltek. De, azért Yoko elvitte Jocit és Stevet még pár ígéretes helyre, ahol Stevenek sikerült megfognia eddigi legnagyobb domiját. Sajnos Yokonak meg saját magát, így az ambulanciát is útba kellett ejtenie.

06

07

 

Összességében egy nagyon jó hangulatú, igazi baráti összejövetelt sikerült összehozniuk a szervezőknek. Így utólag hatalmas gratuláció a kitartó munkájuknak, lelkesedésüknek, elszántságuknak, hogy sikerült tető hozni egy ilyen nagy szabású rendezvényt, és végig, bármiben segítkeztek, ha valamiféle probléma merült fel. E mellett nagyszerű ételeket varázsoltak az asztalra. És a baráti mivolta az egész rendezvénynek ott is megmutatkozott, hogy a résztvevők közt is akadt szép számmal, aki önzetlenül segítette a szervezők munkáját, ki ebben, ki abban. A teljes felsorolást nem szeretnék végezni, nehogy véletlenül valakit kihagyjak. És előre elnézést kérnék, hogyha nem mindenkit említettem meg a beszámolóban se, mivel ebben a pár napban is rengeteg minden történt és sokszor tőlem távol folytak az események, így hosszadalmas idő lenne minden történést összeszedegetni, összeválogatni.

Így utólag felmerül bennem a gondolat, hogy anno, mikor a hideg téli estéken horgásznovellákat olvastunk, és a benne levő levő szereplőket tiszteltük, hol a természet iránti szeretetét, hol a horgászat iránti rajongását, a halak iránti tiszteletét, horgásztudását, akkor körbe kell csak kicsit néznünk, mert ezen szereplők most itt járnak köztünk. Hisz az itt megismert horgászok mindegyike egy külön egyéniség, mindenkit valamilyen lehet tisztelni, becsülni és akár egy kissé felnézni is rá. A horgásztudásuk, kitartásuk, szenvedélyességük, alkotóerejük, elhivatottságuk, kezdeményező képességük és nem utolsó sorban az az önzetlen, közvetlen barátság ami belőlük árad. Ami bármikor melegséggel tölti el az ember szívét, mosolyt csal az arcára. Örülök, hogy egy ilyen társaság részese lehetek. Hogy sikerült, újabb emberekkel személyes ismeretséget kötnöm. És remélem, hogy mihamarább újra találkozunk.

Írta: Szaniszló Zsolt

képek itt és itt